Szente Zoltán: Magyarok a gulág szigeteken

Magyar ​kényszermunkások és politikai rabok a Szovjetunióban a II. világháború után.

– A névsoron kik voltak rajta?
– Azok, akiket elvittek, minket.
– Az eredeti névsorra miért írták fel magukat?
– Volt egy csoportvezető, egy illető, akinél azt megtalálták. Az a valaki elárulta azt az illetőt Tésen, és a süket Gyuri megmutatta azt a papírt, hogy igenis ezek. Ugye fel volt írva a nevünk, hogy ebben a brigádban vagyunk. Aztán jöttek és összeszedtek bennünket.
– Mi erre nem is gondoltunk egyen se, mert én is ha itt vagyok, azt mondom a gyereknek, hogy menj a büdös francba, mondd azt, hogy Győrben vagyok, nem megyek föl, nincs hiba, mert a haverom, a Miska, akivel együtt voltunk, annak nem kellett ott tölteni 9 évet, az nem jött el, annak volt esze ahhoz, meg az apjának. Az apja fogságban volt a Miskának, ő már tudta, hogy mi a helyzet, de pillanatnyilag én sem kapcsoltam, hogy mit csináljak. Ugye rosszat nem csináltam, nyugodtan mentem, hát mondom, ebből mi a lócsöcs hiba lehet? Még a Tanácsháztól is le tudtam volna lépni, hát mondom, bent voltak a ruszkik Esztergán. Tulajdonképpen a J. Gyula bácsitól gyüttek, annak az apjától kértek egy borjút, ha ő adott volna egy borjút, akkor mi nem kerültünk volna a GULÁG-ra.