Amikor Simicska imponáló bátorsággal szembefordult az autokrata miniszterelnökkel, a demokraták természetes érzelmi
reakciója volt a rokonszenv: Je suis Lajos. A racionális politikai kalkulus is azt diktálja, hogy Simicskával úgy kell számolni, ahogy Churchill számolt Sztálinnal, miután az utóbbit Hitler megtámadta: szövetségesként. De ettől még nem kell hitelt adni annak a hamis ideológiának, miszerint Simicska demokratikus meggyőződése folytán elégelte meg Orbán diktatúráját, mondta föl a korábbi együttműködést és fordult szembe vele. Szó sincs róla. Ahogy nem Sztálin mondta föl az együttműködést Hitlerrel és nem ő támadt ellene, hanem fordítva, úgy fordítva történt a dolog Simicska és Orbán viszonylatában is. Orbán kezdte meg Simicska kiszorítását titokban 2011-től, nyíltabban 2013-tól és teljes egyértelműséggel 2014-től. Simicska pedig csak akkor fordult szembe vele és kezdett demokráciáról meg diktatúráról szónokolni, amikor Orbán a legbelső embereit és a legféltettebb kincseit kezdte elvenni tőle. Ahogy Sztálin nem lett demokrata attól, hogy Hitler megtámadta őt, úgy nem lett demokrata Simicska sem, bármit mond vagy akár hisz is erről ő maga vagy akármelyik csatlósa.
