„Ebben az életben én vakon szerelmes vagyok Szacukóba, de a halálom után, gondolom, valami káröröm is lesz bennem iránta, merthogy másként nem tudok bosszút állni rajta.. Mikor ő a síromon tapos, és úgy érzi, hogy boldog öregember csontjait tapossa, az én lelkem még élni fog valahol, és érzi a teste teljes súlyát, érzi a fájdalmat, érzi a talpa finom pórusú, bársonyos simaságát…\”- írja naplójában Ucugi Tokuszuke, ez a makacs beteg – és dúsgazdag – tokiói öregember. Mert ugyan elkészült már a halálra, de még a sírban sem akar megvállni menyétől, a gyönyörű Szacukótól. Az egész család a zsarnok vénember szeszélyeinek rabja, kacér menye pedig kihasználja az öreg groteszk szerelmét.
