Az ókor híres szerelmespárja sok írót megihletett. Az egyiptomi királynő alakjának ellentmondásos gazdagsága ellentmondásos érzelmeket szított: Plutarkhosz a rossz asszonyt látja benne, Shakespeare a történelem egyik legzseniálisabb alakját. Nem volt igazi szépség, ám ellenállhatatlan varázslatot sugárzott, egész lényében volt valami ingerlő erő. Művelt volt, szellemes, sok nyelven beszélt, a kor legnagyobb tudósaival és szónokaival vitatkozott. Marcus Antonius a bűvkörébe került, és hosszú évekig társa volt a magánéletben és partnere a nagy politikai vállalkozásokban, amikor a büszke Róma és a pompázó Kelet a világ fölötti uralomért harcolt. A diadal Rómáé; ám Antonius és Kleopátra bukásukban naggyá lesznek, haláluk nem tragikum, hanem megdicsőülés. „Tündöklőbb párt nem takar sír e földön” – mondja róluk legyőzőjük, Octavianus, Shakespeare tragédiájában.
Judith Tarr valós történelmi eseményeket mesél el, hitelesen mutatja be Rómát, Alexandriát, és még némi mágiával, földöntúli hatalmak bevonásával is fűszerezi lebilincselő regényét.
