Gertrude sápadtan bámult a férfira: – David, ugye csak viccelsz… A férfi komor arccal nemet intett a fejével: – Ha nekem nem hiszed el, akkor kérdezd meg a férjedtől! Gertrude a párnájára hanyatlott, és ott zokogott keservesen. A férfi csak nézte egykedvűen, könyörtelen tekintettel, majd mégis úrrá lett rajta a sajnálat. Csókokkal borította be szerelme vállait, aztán elsimította selymes haját és a füléhez hajolva belesúgta: – Gertrude, könyörögve kérlek, válassz engem! Ez a kastély, a vagyon nem adhatja meg a számodra azt a boldogságot, amit én ezüsttálcán helyezek a lábaid elé. Gertrude hirtelen a hátára fordult, és szipogott néhányat, mielőtt megszólalt volna: – David, ezt már végig kell csinálnom. De téged sem akarlak elveszíteni…
