Lionel Davidson: Tibet rózsája

Amikor egy ködös január végi reggelen Charles Houston, 27 éves londoni rajztanár könnyű csomagjával a kezében kilépett a kapu elé és odafüttyentett egy arra haladó taxít, hogy az kivigye a Kensington High Street-i repülőtérre, nem sejtette, hogy a tervezett két hónap helyett másfél év múlva tér csak vissza, s akkor sem saját akaratából, a saját lábán, hanem kétségbeesett tiltakozása ellenére, önkívületben és hordágyon. Houston az öccse és egy eltűnt forgatócsoport nyomában indul Indiába s onnan tovább, gyalog a hegyeken keresztül Tibetbe, ám tudtám kívül ősi jóslatok és nagyon is időszerű politikai esemének metszéspontjába kerül: Tibetet utóléri a réges-rég megjövendölt csapássorozat, melynek végeredményeképpen az országot megszállják a kínaiak, és a még kiskorú dalai láma száműzetésbe kényszerül. Az angol fiatalember tanácstalanul tévelyeg egy ismeretlen kultúra idegen szokásai között, számára felfoghatatlan vallási rítusok, európai szemmel megbotránkoztató ceremóniák tevékeny részese lesz. szinte nincs olyan veszély, amellyel szembe ne kellene néznie, az időjárás viszontagságaitól kezdve az emberek ellenséges szándékain keresztül a vadállatok dühéig. Mindenen keresztülsegíti azonban a közben megtalált igaz szerelem: a rejtényes és páratlanul gyönyörű Mei Hua, a kínai rózsa. Houston gyakran emberfeletti erőfeszítéseinek a tétje ő és a tibeti szerzetesek mesés kincsei… Lionel Davidson rendkívül fordulatos regénye több, mint egzotikus, kalandos mese: a népszerű szerző kiválóan dokumentált, pontos helyismeretről tanúskodó leírásai nemcsak a legendák övezte tibeti világról, hanem a brutálisan kegyetlen és mindmáig tartó kínai megszállásról is hiteles képet nyúsjtanak.