Valaki rám nézett mélyen: Hát nem tudja? Csak két típusú ember van a világon. Majmok és tigrisek.
A majmok nagy csapatban élnek a fákon, mindig izgatottak, valami nagyon fontos történik közöttük. A tigrisek barlangokban laknak, egymástól nagy távolságokra, nyugodtan, méltósággal. Ők a nagyvadak. A beszédükről lehet felismerni őket. A majmoknak sztorijaik, panaszaik, aranyköpéseik vannak. A tigriseknek bolyongásaik, szenvedéseik és megismeréseik. De csak az egyik nyelven lehet beszélni, vagy majomul, vagy tigrisül. A másikat elfelejtjük.
Nagyon fiatal voltam akkoriban, amikor ezek a szavak megmentettek az elmajmosodástól, amire komoly hajlamom volt.
Azután egyszer ezt felidéztem Mihancsik Zsófiának, aki addig beszélgetett velem, amíg egy interjúkötet nem lett belőle. Ennek most már öt éve.
És most a Kiadó ismét rávett a feltárulkozásra; arra, hogy az elmúlt fél évtized tapasztalatait összegyűjtve – rengeteg társadalmi átalakulást, egyetértést és ellenérzést, valamint a felettem elvonuló évek és események belső változásait megélve – folytassuk a beszélgetést. Megint csak igyekeztem az igazat mondani, még ha rossz fényt is vet rám.
Ezzel a további beszélgetéssel kiegészítve tartják most a kezükben a Tigris és majom új kiadását. Fogadják jóindulattal és megértéssel.
