Kiváló és hőn szeretett művészeim! Miközben legjobb tudomásom szerint munkálkodtam az ábrázolás nemes művészetének javán, a munkámmal járó haszon és megbecsülés mellett oly nagy gyönyörűségben volt részem, hogy nemcsak a művészet hírének terjesztésére, dicsőítésére és erőm szerinti felmagasztalására támadt heves vágyam, hanem igaz szeretet ébredt szívemben azok iránt, akik ugyancsak ismerik ezt a gyönyörűséget, s akik talán nálam nagyobb sikerrel gyakorolták e hivatásukat. Így hát szeretetem, de még inkább kiváló tehetségetek iránt érzett tiszteletem, nemkülönben természet adta hajlamom, amelyet a tudatos választás fölöttébb megerősített, mindig azt az érzést táplálta bennem, hogy köteles vagyok mindannyiótoknak támogatást és segítséget nyújtani, ha úgy ítélem, hogy valamilyen módon valamiben örömöt szerezhetek vagy hasznot hajthatok nektek. E cél érdekében adtam ki 1550-ben legjobb és legnevesebb művészeink életrajzát. Fogadjátok tehát jó szívvel fáradozásomat, bármily kevéssé sikerült is elérnem a szeretet sugallta célt: a művészet dicsőségének és a művészek megbecsülésének szolgálatát. Művemet tekintsétek lelkem tükrének, igaz zálogának, hiszen csakis arra vágyódom, hogy dicsőíthesselek, magasztalhassalak benneteket, s mivel befogadtatok magatok közé, mindig úgy érzem, hogy valamiképpen én is részesülök dicsőségetekben.
