Akik lerakták az aknákat, még évtizedek múltán is meglepetten vizsgálják érdes kezüket; a háború láthatatlan volt, attól tartanak tehát, hogy a győzelem is láthatatlan lesz. Az erek kidagadnak, az ujjak reszketnek. Mit művelt e kéz? Üres maradt, nincs egyetlenegy személyes történet sem, amit tovább lehetne adni az utókornak. Meglepetten egymásra néztek és megkérdezték: miről szólt az életük tulajdonképpen? Miért múlt el olyan gyorsan az idő? A modern haditechnika gúnyt űzött a háborúból, fütyült a hősökre. Kézitusa sem volt. Nem ilyen győzelmet akartak. Végel László regénye Újvidéken, a NATO-bombázások alatt született. A légitámadások és a háború véget ért, majd a politikai rendszer is megbukott. Mégis az író kérdései és töprengései időszerűbbek, mint megírásuk idején.
