Lisa Smedman: Vezeklő papnő 1-3.

A Pókkirálynő áldozata

Halisstra kudarcot vallott küldetésében
Halisstra Melarnt, Eilistraee istennőjének követőjét a külső síkok legmélyebb bugyraiba küldték, hogy ölje meg a démonistennőt, akit valaha imádott, ám átokkal sújtották: szörnyűséges teremtmény vált belőle, aki csak korábbi úrnője bosszúját szolgálja.
A Démonháló királynője nemcsak hogy túlélte száműzetését, de még hatalmasabbá is növekedett – és már nem szorul rá, hogy megossza másokkal birodalmát.
A Pókkirálynő háborúja talán még csak most veszi kezdetét?

A holtak serege

Egymás fölé helyezte két tenyerét, és elmondott néhány varázsigét. Egy kép jelent meg kettejük között. A képbe sugározta azt az emléket, amelyet az Asztrális Síkkal történt rövid kapcsolat alkalmával szerzett: Sshamath serege háborúba indul, a harcosok elesnek, majd felkelnek, és ismét harcba indulnak, de ezúttal a sajátjaik ellen. Az élőhalottak serege megállíthatatlanul hömpölyög végig Mélysötét járatain. Minden ellenük küldött csapatot legyőznek, és általuk még erősebbé válnak. A látomás végén egyetlen vészjósló szó villant fel előttük: Vereség

A hívek felemelkedése

Közeledik a végjáték…
Az egyik oldalon Lolth, a Démonháló rettegett királynője. A másikon Eilistraee, a tánc úrnője. Kettejük között Faerűn összes drowja. A Vezeklő Papnő Lolth nevében gyilkol, és minden csepp kiontott vérért megfizet. Qilué Eilistraee énekére táncol, és ehhez démoni partnert talál magának.
Az összes bábu a helyén, a stratégia elkészült. A sötét istennők híveinek meg kell kötniük utolsó szövetségeiket, el kell mondaniuk utolsó imáikat, hogy megalapozzák a drow nép jövőjét.
Ha van jövőjük egyáltalán.