A Ji Csing, A változások könyve – a kínai bölcsesség és jóslás könyve – az egyik legrégebbi írott emlék az emberiség történetében; eredete a régmúlt homályába vész. Számtalan legenda és magyarázat tapadt hozzá az évszázadok során, ez azonban a benne rejlő alapgondolatot sohasem érintette: vagyis azt, hogy nincsenek állandó állapotok és helyzetek, mert minden örökösen változik: a természetes éppen úgy, mint benne az ember, az emberi lélek és a közösség, a társadalom. Ugyanakkor véletlenek sincsenek: az ember és a természet kölcsönhatásának tükrében a változások bizonyos ősképeket követnek. Ezek az ősképek alighanem ott élnek valamennyiünk tudattalanjában, s kellő önismerettel felszínre hozhatók akkor is, ha ez európai és nem a keleti kultúra gyermekei vagyunk.
A Ji Csing a világ teljességének állandóságát a lüktető, változó mozgásba ragadja meg, szoros rokonságban azzal a taoista bölcsességgel, melyben így fogalmazódik meg ugyanez: "Az Út örök és tétlen, mégis mindent végbevisz észrevétlen."
A tanácskérőnek, aki jelen és jövője lehetőségeit kutatja, rá kell hangolódnia a könyv példázataira, szimbolikus, képes beszédére, cselekvően be kell kapcsolódnia a jóslás, ill. a jövőbe látás folyamatába, azzal értelmeznie kell a kapott útmutatásokat. Ez a fáradozás azonban hamarosan busásan megtérül mert segít visszatalálni ahhoz az ősi szemléletmódhoz, amelyben ember és természet egysége még töretlen, és mélységes önismerethez vezet, melyben megélhetjük embertársainké és önmagunk változásainak és állandóságának harmóniáját.
