– Valaha rengeteg Butterwicket ismertem. Kíváncsi vagyok, rokona-e szegről-végről az öreg Legs Butterwicknek, aki annak idején piros pöttyöket pingált a képére, hogy a szobájába belépő hitelezők azt higgyék, himlője van.
Ronnie Fish viszolyogva nyögött egyet.
– Ó, az áldóját, mekkora marhát csináltam magamból!
– Azt.
– Mekkora tuskó vagyok!
– Az vagy.
– Jó nagyot kéne rúgni belém.
– Jó nagyot.
– Mind amiatt a…
– Tartsd vissza – sürgette a nagybácsi. – Ne rám pazarold! Mondd el Sue-nak. Megyek és idehozom. Kirohant a szobából és egy pillanat múlva visszatért, maga mögött vonszolva a lányt.
– Na – mondta tekintélyt parancsolóan –, most mutasd meg, mit tudsz! Kötözd meg magad és feküdj le a lábai elé, és kérd meg, hogy rúgjon a képedbe. Nyomorult hasadon csússz előtte a földön. Hemperegj előtte és ugass. És amíg ezt csinálod, addig én fölugrom a nappaliba, és váltok néhány keresetlen szót anyáddal…
Megadó férjek, elszánt fiatalemberek, no és a Wodehouse-rajongók milliói ismerősként köszöntik e párbeszéd képeit. Egy izgága generáció érzelmei kavarnak új vihart a brit arisztokrácia büszkén dohos fészke. Blandings falai között. Emsworth szeretni valóan bárgyú kilencedik grófja, kiállhatatlan húgai, legendásan léha öccse, egy sereg kifogástalan jellemű komornyik és inas, pöttyös múltú lordok, ál- és valódi detektívek bonyolítják tovább azt a megunhatatlan történetet, melyet az angol író kötetről kötetre fűz tovább. A Viharos idő Wodehouse talán legkacagtatóbb, legtöbb bájjal átitatott műve.
