„Amikor az ember elkezd múlt időben beszélni, s csak emlékei vannak, az már szörnyű dolog. És arra kell koncentrálnia, nehogy hülyeségeket mondjon. Megvallom, ha visszafelé gondolkodom, és beszélek, sokszor azt érzem, hogy na, már megint dicsekszem. Miért kellett ezt vagy azt mondanom? De van egy másik oldala is a dolognak: már újfent panaszkodsz? És hát a kettő között nincs egyensúly. Mert egyfelől azt hiszed, hogy minduntalan szépítek, másfelől pedig úgy tetszik, nem tudok kikeveredni a sirámokból. Többször hangoztattam, én már elég öreg vagyok ahhoz, hogy megengedhessem magamnak: azt mondjam, ami igaz.” Grosics Gyula
