Jang Fej egy vonaton született, s miután anyja elvesztette, egy fiatal váltókezelő találta meg és nevelte fel tisztes szegénységben. Szerény hivatali karrierje megfeneklett, egy nagy szerelem emléke élteti, s legfőképpen nevelőapja iránt szeretete, aki mindent feláldozott a talált gyermekért……
Jang Fej egyszer csak arra ébred, hogy meg kell jelennie a temetkezési szalonban – azaz nyilván meghalt (bár a halálára nem emlékszik) –, de mivel nincs pénze temetkezési helyre, a temetetlen halottak világában találja magát. S itt hét nap alatt találkozik az életében fontos szerepet betöltő emberekkel – a nevelőapjával, gyönyörű feleségével, aki elhagyta őt, az emberekkel, akik egy házbontásban haltak meg, a csecsemőkkel, akiket a kórház mint hulladékot hajított ki a folyóba, Egérlánnyal, aki öngyilkos lett… Jü Hua hol ironikusan, hol megható szeretettel mesél elképesztő gyorsasággal változó hazájáról, amelyben óriási távolság választja el a temetkezési szalonban is előjogokat élvező VIP-kat a föld alatti nyomortanyákon élő nincstelenektől. És csak a temetetlen testek földjén egyenlő mindenki, ahol „nincs szomorúság és fájdalom”.
