A szerző a magyar folklorisztika, a szemiotika, az esztétika, a néprajz és a vallástudomány kutatója. Ezek összekapcsolása révén a társadalom jelhasználatát mutatja be, annak sokrétűségében. Arra törekszik, hogy sokféle téma kerüljön bemutatásra, oly módon, hogy a kutatás módszere más területekre is kiterjeszthető legyen. A válogatás szempontja az volt, hogy a magyar művelődéstörténet kifejezetten nemzetközi távlatban jelenjen meg. Az egyes tanulmányok tömör áttekintések, frappáns példákkal, nem végeláthatatlan és száraz szakdolgozatok, ugyanakkor pontosan adatolva vannak. Jól tükrözik a szerző sokrétű érdeklődését.
