Nagyezsda Mandelstam írja Emlékeimben férjéről, Oszip Mandelstamról:
„….Senki nem tud semmit. Senki nem tud meg semmit, se a szögesdróttal körülvett körben, se azon kívül… Senki se látta holtan. Senki nem mosta meg a holttestét. Senki nem tette koporsóba… Csak egyet tudok: a mártír meghalt valahol… Hát ennyit tudok… Mások még ennyit se tudnak hozzátartozóik pusztulásáról… Nincs hol tudakozódnom, senki se áll szóba velem, ha erről akarok beszélni. Ugyan ki ásná bele magát ezekbe a rémes dolgokba?… Örüljenek a meggyilkoltak, hogy haláluk után rehabilitálják őket, vagy legalábbis bűntett hiányában megszüntetik az eljárást ellenük.”
Akadt ember, aki vállalkozott rá, hogy „beleássa” magát „a rémes dolgokba”. Vitalij Sentalinszkij, író, költő, az Ogonyok munkatársa éveken át küzdött, hogy nyissák meg a levéltárakat, harcolt a megtorlás áldozatainak rehabilitásáért, majd amikor megnyíltak a hosszú évtizedeken át lelakatolt „rémes” helyek, kutatásokat folytatott a KGB titkos archívumaiban. Vádiratokat talált, jegyzőkönyveket a perekről, beismerő vallomásokat, a perekkel kapcsolatos levelezéseket, de lefoglalt leveleket is talált, feljegyzéseket, kéziratokat. Kötete valóban A feltámadott szó; A XX. század orosz irodalom legnagyobbjainak, Bulgakovnak, Platonovnak, Gorkijnak, Pilnyaknak, Oszip Mandelstamnak, Kljujevnek az „ügyiratait”, leveleit, feljegyzéseit közzé téve, meghurcoltatásukat, szenvedésüket, mártírhalálukat leírva minden megkínzott embernek, minden égre kiáltó igazságtalanságnak emléket állít.
Sentalinszkij dokumentumokban gazdag, megrendítő könyvét mindenkinek el kell olvasnia, aki ismerni akarja a XX. század történetét.
