Hol volt, hol nem volt, élt egyszer, a régi időkben egy szegény öregasszony. Nem volt annak más egyebe a világon, mint egy kis házikója, apró udvara, meg egy díszes tollú, piros tarajú kiskakasa. A kiskakas nagyon szorgalmas volt, reggeltől estig csak kapirgált, hátha talál valamit kettejüknek az udvaron. Addig keresgélt, addig kutatott, mígnem egy szép napon sikerült előkaparnia a szemétdombról egy gyémánt félkrajcárt!
Ám, amikor megtalálta a félkrajcárt, a csillogó pénzdarab tündöklő fénye véletlenül éppen a török császár szemébe tükröződött, aki a szomszédos palotában lakott!
Mivel a császár kapzsi és mohó ember hírében állott, tüstént a szegény asszony házához sietett, és erőnek erejével elvette a kiskakastól a gyémánt félkrajcárt, majd a kincstárába vitette.
Erre a kiskakas rettentő méregbe gurult, és elhatározta, hogy mindenképpen visszaszerzi a gyémánt félkrajcárt, a császárt pedig alaposan megleckézteti…
