Amit a kedves Olvasó a kezében tart, az a XX, század legnagyobb magyar történészének összegzése a magyarság őstorténelmérol. Baráth Tibor életmůve Párizsban, Kolozsváron és Montreálban teljesedett ki. Ez a kónyve 1983-ban jelent meg angol nyelven, közel egy évtizeddel fómúve, a háromkötetes, hatalmas opusz, A magyar népek őstórténete kiadása után.
A korai magyarok már első fejezetében részletesen taglalja a magyar torténelemkutatás kisiklatását, útvesztésének előzményeit, körülményeit. Hogy ez milyen mértékű volt, arról magyarságtudományi sorozatunk olvasóinak már van fogalmuk. De ők is bizonyára meglepődnek annak olvastán, hogy az első egyiptomi fáraót Arpád-nak hívták. A magyar ember számára az egyiptomi fáraók neve ismerősen cseng RAMSZESZ-től TUTANHAMONig. De azt, hogy az elsó egyiptomi fáraót ÁRPÁD-nak hivták, gondosan kiiktatták a magyar nyelvű Egyiptom-ismeretek tárházából. Baráth Tibornak ez a könyve rávilágit tehát egy hétezer éves folyamatra, amelyet ekképp is megnevezhetnénk: Árpádok – Egyiptomban, az Eufrátesz mentén és a Kárpát-medencében.
A korai magyarok egy teljesen új magyarságképet rajzol, amely érthető, követhető módon helyezi egy összefüggő rendszerbe a magyar östorténet mozaikképeit a suméroktól az egyiptomiakon keresztúl, a finnugor népekig Aki ezt elolvassa annak számára érthetővé és vitathatatlanná válik a magyar nemzet meghatározásának első mondata: „A magyarás az a rejtélyes módon megmaradt nép, amely őrzi egy, a görög-római civilizáció előttii, jelentős civilizáció nyelvét, kisebb mértékben kultúraját és még kisebb mériékben – a szerves műveltség, a mitológia, az archaikus népmese által – a hitvilágát.”
Az a körülmény, hogy Baráth Tibor vílágitó életművének emigrációban kellett megjelennie, mikent az is, hogy könel negyven évnek kellett eltelnie, amig ez a könyve magyarul is olvashatóvá válik, a magyar nemzet-meghatározás 3.2 pontját igazolja: „A vilagszórványban a nemzet tagjatban, valamint a magyarságtudatot megtartó szervezetek és rendezvények révén él. Válságos történelmi idöszakokban a világszórványnak nemzetmentő szerep jut.” (Magyarok VIII. Világkongresszusa – Budapest, 2012. – A magyar nemzet)
A korai magyarok az a könyv, amelyet minden, éretségizett magyar embernek el kell olvasnia és be kell épitenie magyarságképébe, magyar önismeretébe.
Mi vagyunk a hatalmas keleti örökség egyeten hiteles letéteményese, az ókori világ egyetlen hivatott tolmácsolója. A mi nyelvünk nélkül az emberiség első korszaka örökre homályban maradt volna.” (Baráth Tibor)
