Néhány szó az olvasóhoz
Hogyan kerültem kapcsolatba Ájjal, ezzel a felvidéki kis magyar faluval, mely a Trianoni békeszerződéssel Csehszlovákiába került, majd a második világháború idején átmenetileg újra Magyarország része lett, s ma Szlovákiához tartozik? És miért dolgoztam fel ennek a falunak a teljes zeneéletét? Mindkettőt Kodálynak köszönhetem.
Mikor egyszer a Rádiótól megbízást kaptam arra, hogy előzetes népzenei gyűjtést végezzek gramofon-felvételek készítése céljából, Kodálynak kellett kijelölnie a gyűjtés színhelyét. Ő elvette a térképet és így szólt: "Én elkezdtem végigmenni a nyelvhatáron. Rozsnyóig jutottam. Maga folytassa onnan." S rámutatott a térképen Ájfalucska nevére, Abaúj megyében.
Ez a téves megjelölés két falut egyesített: Ájt és Falucskát. Én Ájban gyűjtöttem, s az anyag rendkívűl értékesnek bizonyult, Kodály is nagyon érdeklődött iránta.
Mikor aztán doktorálásra jelentkeztem, s néprajz professzorom, Györffy, Kodályhoz küldött disszertáció-témáért, ő ajánlotta egy falu teljes zenei földolgozását, amit korábban, A magyar népzene első kiadásához (1937) írt előszavában így fogalmazott meg: "De legtanulságosabb volna egy-egy község teljes dallam-térképét, zenei életének minden részletére kiterjedő leírását, más szóval zenei monográfiáját elkészíteni". És minthogy ismerte áji gyűjtésemet, ajánlotta, hogy ennek a falunak a zenei életét dolgozzam fel.
Ezt a munkát végeztem el és jelentettem meg 1941-ben disszertációmban, az Áj falu zenei élete című, 80 dallampéldával illusztrált tanulmányban. Az összegyűjtött teljes zenei anyag közreadására azonban, sajnos, az akkori viszonyok között gondolni sem lehetett. (Még az utánam elkészült két másik zenei falumonográfia, Járdányi Pál: A kidei magyarság világi zenéje, Kolozsvár, 1943 és Halmos István: A zene Kérsemlyében, Budapest, 1951 című munkája is csak szövegközti dallampéldákat tartalmaz, a teljes anyagot ők sem tudták közre adni.) Húsz évvel később, 1960, 1961 és 1963-ban, Áj falu zenei anyaga címen, a Néprajzi Múzeum csak szűk szakmai körök által ismert és hozzáférhető kiadványsorozatában, több részletben, napvilágot látott aztán az összegyűjtött népzenei anyag is. De a teljes anyag több mint felét kitevő műdalok megjelentetésére akkor sem, és azóta sem volt mód. Ezt a hiányt pótolja a jelen kiadás: a falu teljes zenei anyagát közreadja, a tanulmány mellett.
Evvel kapcsolatban meg kell jegyezzem, hogy a néprajztudományt, a népzene- és néptánc kutatást sokan és sokszor vádolták meg romantikussággal, érték-központúsággal és - bizonyos témák preferálása miatt - a valóság idealizálásával - az "objektív", szociologikus látásmód kárára. E kritika tarthatatlanságát Kodály fentebb idézett sorai 1937-ből, akárcsak disszertációm - Magyarországon, és tudtommal a világon is az első zenei falumonográfia - ékesen cáfolják. Ebben az összefüggésben nyer különös értelmet az, hogy végre a teljes anyag (népzene és "műdal" együtt) jelenik meg nyomtatásban, amiképp e két műfaj az életben is egymás mellett élt.
Az idegen nyelvű olvasó számára itt rövid magyarázattal tartozom. "Műdalon" vagy "magyar nótán" sajátos, újkori magyar jelenséget értünk: a 19. század második felében a városi lakosság "nem hangverseny-látogató" köreiben létrejött dallam- és szövegfajtát, ami rendkívül gyorsan divattá vált, és falun is elterjedt. Ennek a zenének az eredeti néphagyományhoz, a parasztság zenéjéhez köze nincs; mindössze 4-soros formája és versszaktípusai egyeztek meg a magyar népdalokéval. Ám mivel éneklése nem tért el azoktól, a nép is át tudta venni: a falvakat már a 19-20. század fordulójára elöntötte ez a városi eredetű "népi" stílus - nem kis félreértést okozva a valódi néphagyományt nem ismerő emberek körében.
Bartók és Kodály munkássága óta népzene és "műdal" egymáshoz való viszonya tisztázott, a kettő művészi-esztétikai értéke közötti különbség pedig közhely. A "műdalok" szociológiai fontossága nem jár együtt művészi-esztétikai minőséggel. Olvasóim, a valódi népzene értékein felnőtt generációk, a táncházak látogatói számára legyen nyilvánvaló, hogy a "nóták" közlésének tudományos, nem pedig művészi jelentősége van.
Közel 60 év telt el azóta, hogy disszertációm napvilágot látott. Minthogy nemcsak akkor volt úttörő, hanem még ma is annak számít, szükségesnek tartom, hogy végre valahára a nemzetközi kutatás elé vigyem. Ezért a tanulmányt és e bevezető sorokat angolul is közöljük. (Ugyanezt, sajnos, már nem tudjuk megtenni a dallamszövegekkel, ami a terjedelmet aránytalanul megnövelné. Munkámnak elsősorban zenei jellege azonban ezt nem is teszi szükségessé.) Remélem, mind a magyar olvasók, mind a külföldiek találnak benne megismerésre és felhasználásra érdemes anyagot. Ezzel a reménnyel bocsátom az olvasók elé ezt a részben második kiadást, amely azonban egy részében teljesen új, ott tehát első kiadás.
Könyvem nem jelenhetett volna meg, ha az új kiadással együtt járó rengeteg szerkesztői munkát kedves kollégáim, Bereczki János, valamint Domokos Mária, Paksa Katalin és Rudasné Bajcsay Márta - saját egyéb fontos munkáikat háttérbe szorítva - magukra nem vállalták volna. Önfeláldozó segítségüket ezúton is hálásan köszönöm.
Áji munkám, Ájbeli többhónapi tartózkodásom életemnek különösen kedves emléke. Áj minden lakosának utólag is köszönöm, hogy befogadtak és megajándékoztak mindazzal, ami e könyvnek az anyagát és értékét adja: dalaikkal és a dalokról - azokon keresztül pedig önmagukról - tett vallomásaikkal. Különösen azoknak tartozom hálával, akik házukba is befogadtak: Szabó Lajoséknak, egykori kedves házigazdáimnak, valamint a Rácz családnak akikkel kapcsolatom az időközben eltelt 60 év ellenére is eleven. Köszönöm mindenkinek, aki még él és azoknak is, akik már eltávoztak, mindazt a szívességet, amit tőlük kaptam, és amit sosem tudok elfelejteni. Könyvem legyen a hála jele: állítson emléket mindnyájuknak, akik segítettek létrejöttében.
