A tudományfilozófia nem tartozik teljes mértékben a tények birodalmába. Ezért a vizsgálódók túlontúl gyakran rekednek meg a tudás két átellenes peremvidékén: a filozófusok beérik emelkedett általános alapelvek, a tudósok pedig pőrén érzéki eredmények vizsgálatával. A tudományos gondolkodás azt jelenti, hogy az elmélet és a gyakorlat, a ráció és a tapasztalat köztes episztemológiai mezején ütünk tábort. Bachelard filozófiája nyitott filozófia, mely állandóan úton van; legfeljebb sátrat ver, de cifra, hivalkodó épületet nem emel magának. A módszerrel megragadott jelenség gazdagabb, mint természeti párja. A létezőket a módszer határozza meg. A realizálás megelőzi a realitást. A tudós csak akkor ismeri meg a valóságot, ha már megvalósította. A létező mindig bizonyításra szorul. – Talán ebből a néhány szóból is kitetszik, miért lett Gaston Bachelard szorgalmas postatisztviselőből a Sorbonne nagy tekintélyű tanára.
