A nő mint a művészet témája – természetesen – az indiai szobrászat és festészet történetén is végigvonul, az őskortól napjaink festészetéig. Sőt, India művészetében a nő ábrázolásának kiemelkedő jelentősége van.
Heinz Mode, a korai indiai kultúrák neves kutatója érdekes tételt állít fel könyvében. A nő ábrázolásának gyakorisága, jelentősége ellenmond a mindennapi életben tapasztalható helyzetnek, hiszen az indiai nő évszázadok óta elnyomott, jogfosztott volt – elég, ha csak az özvegyek önkéntes tűzhalálának közismert szokására emlékeztetünk. A régi Indiában azonban nyilvánvalóan egyenjogú volt a nő, sőt, fellelhetők a matriarchátus nyomai is, és ennek következménye a nők gyakori szereplése az indiai szobrászatban, miniatúrafestészetben és iparművészetben.
A nőábrázolás egyes típusait – a szerelmes nőt, az anyát, a dolgozó, a pihenő és szórakozó földi és mennyei nőalakokat – rendszerbe foglalva tekinti át Mode tanulmánya. Gondolatait a kísérő illusztrációk – középkori szobrok, színes miniatúrák reprodukciói – a vizuális élmény erejével támasztják alá.
