New York egyik elegáns kerületében kettős gyermekgyilkosság tartja izgalomban a közvéleményt. A nyomozóalakulattól a kerületi ügyész, aki a polgármesterségre pályázik, minél gyorsabb eredményt vár. A nyugdíjazása előtt álló – emberi és házaséleti válsággal bajlódó – nyomozónak, a talpig tisztességes Joe Petersnek látszólag nincs is nehéz dolga: minden az anya, az ingerlően csinos Kitty Keeler ellen vall. Joe főnöke csakhamar lezártnak tekinti az ügyet, ő azonban gyanút fog: egyre-másra tűnnek el az élők sorából a tanúk, egyre ellentmondásosabb búcsúlevelek és kikényszerített tanúvallomások kezdik ki hitét az asszony bűnösségében. Ráadásul bele is esik Kittybe, aki most már úgy hagyatkozik rá, mint egyetlen barátjára, akihez őszinte lehet. Joe saját szakállára tovább nyomoz, és egyre inkább beleszédül abba a világba, amely feltárul előtte: politikai ambíciók és maffiaérdekek hálója fonódik az ügy köré, és az igazság, amelyre Joe végül is rábukkan, rajta kívül senkit sem érdekel. A nyomozás nemcsak kitűnő bűnügyi regény: a mesterien bonyolított krimiizgalmakkal egyenértékű benne a keserű tárgyilagossággal bemutatott valóság. A kis- és nagystílű bűnözés világa éppoly dokumentumszerűnek ható hitelességgel bontakozik ki, mint a politikai ambíciókkal és karrierszempontokkal összefonódó bűnüldözésé. Ezt a világot Dorothy Uhnak személyes tapasztalatból is kitűnően ismeri: tizennégy évet töltött maga is nyomozóként a rendőrség kötelékében.
