Sok minden változott az elmúlt száz év során, ám a természet időtlen maradt. Még mindig ugyanott vannak a csillagok, amelyek alapján tájékozódunk, a nap továbbra is keleten kel és nyugaton nyugszik, az állatok ugyanolyan nyomokat hagynak maguk után, és a tűz is ugyanolyan fénnyel ég. Kötelességünk gondoskodni erről a természetes világról és a benne élő összes élőlényről, megérteni a vadont, megzabolázni, és venni a bátorságot ahhoz, hogy kövessük a bennünk rejlő, istenadta kalandszellemet, bármerre is vezessen bennünket. A hit segítségével békére lelhetünk, ugyanez a hit azonban ahhoz is sok bátorságot adhat, hogy kicsit talán messzebbre nyújtózkodjunk annál a pontnál, ameddig minden kényelmes. Minden, amiért érdemes élni, azon a bizonyos kényelemhatáron túl kezdődik: ha merünk mindent kockáztatni, ha a költségek ellenére követjük az álmainkat, ha a fájdalom ellenére merünk szeretni, ha kétségeink ellenére merünk cselekedni, s ha félelmeink ellenére merünk bátran élni. Ennek megragadása a cserkészet és a vadonban töltött élet kulcsa: a nevetés, az igyekezet, az álmodozás és a felfedezés, valamint az, hogy szeretteinket is magunkkal vigyük. Induljunk hát a szabadba! Az élet kaland, amit bátorsággal kell élni.
