A történet egy születésnapi ünnepéllyel indul. Az 1970-es évek elején járunk, az ünneplő rokonságon nyomasztóan ül meg a hetvenes évek „szűk levegője”. A főszereplő család, Károly, Teréz és két gyermekük, Bori és Misi egyszobás lakásban szoronganak.
Teréznek nincs maradása: a nyugati, szabad világgal kapcsolatban sincsenek illúziói, de a béklyókba szorított magyar létet már képtelen elviselni – a család pedig őt követve kel útra.
A hetvenes évek disszidenseire természetesen nem húzható rá az ezernyi felhanggal terhelt „migráns” fogalma, ám a helyzet részben mégis azonos: ahol lehetetlenné vált a méltósággal élhető élet, onnan menekülni kell. Az érkezési oldalon pedig rendszerint nem a mesék eldorádója, csak bizonytalanság, megaláztatás és kiszolgáltatottság várja a menekülőket, miközben a hidak mögöttük már mind felégtek.
A kisfiú, a nagylány, az anya és az apa: mind a négyen másként látják viszontagságos vándorújukat, némelyikük élete megrendül, mindannyiuké örökre megváltozik.
Üldözött, menekült, disszidens, migráns: az elnevezések és a körülmények koronként változhatnak, de a nagy emberi tapasztalás mindig azonos marad.
Abban a korban szülőként vagy gyermekként talán a mi történetünk is lehetett volna ez. Itt és most már csak mese, távolodó történelem és tanulságos elbeszélés…
„Azt hiszitek, jobb világot találtok majd ott? Ott is a pénz dönt el mindent, ugyanaz a pénz, mint itt, a szeretet és a pénz kizárja egymást. Nekünk legalább annyi vigaszunk van, hogy a háború után harapófogóval tépték ki a lelkünket. Nyugaton önként adták oda, ez a különbség…”
Akos Doma 1963-ban született Budapesten, gyermekkorát Magyarországon töltötte, szüleivel Olaszországon át Angliába emigrált, majd Németországban telepedett le.
Akos Doma író és műfordító, többek között Földényi F. László, Hamvas Béla, Nádas Péter és Márai Sándor műveit ültette át németre. A vágyak útja – mely a harmadik regénye – felkerült a Német Könyvdíjra (Deutscher Buchpreis) jelölt könyvek listájára.
