Az egykoron forradalminak és modernnek számító, az 1980-as években hadrendbe állított fegyverek és fegyverzeti rendszerek felett lassan eljárt az idő. Az Egyesült Államok Légiereje (USAF) és haditengerészete (US Navy) nem kívánta elveszíteni a nagy áldozatok árán kivívott katonai fölényt, így az újgenerációs harci eszközök bevezetése a XXI. század elejére már elkerülhetetlenné vált. A számítástechnika, a robotika, a nanotechnológia, a kibernetika legújabb felfedezéseinek katonai alkalmazása szédítő távlatokat nyitott meg. A tudományos-fantasztikus könyvekből és filmekből ismert robotharcosok, az intelligens bombák és cirkálórakéták, a pilóta nélkül operáló repülőgépek, a harci alkalmazásra szánt műholdak, az ember természet adta képességeit magasan felülmúló kibernetizált katonák, a komplex harcászati hálózatok nem csupán a fantázia termékei: a jövőbe mutató víziók között akadnak olyanok, amelyek már meg is valósultak. A titkos katonai fejlesztőlaboratóriumokban pedig olyan kutatások folynak, amelyek esetenként a legmerészebb elképzeléseket is felülmúlják. A harmadik évezredbe lépve új fegyverek sokasága fog hadrendbe állni, amelyekhez képest az előző generációs harcászati technológiák legfeljebb elavult ócskaságoknak, a múlt századból reánk maradt haditechnikai emlékműveknek tetszhetnek.
