Zenészek, újságírók és stúdiós szakemberek veszik górcső alá annak a zenekarnak mind a 16 eget rengető albumát, amelynek dalai 1973-ban kezdtek el dübörögni a dobhártyákon.
Első pillantásra talán úgy tűnhet, nem sok mondanivaló akad erről a bandáról, akiket minduntalan azzal vádoltak, hogy ugyanazzal az albummal rukkoltak elő. De hogy ez az elgondolás legjobb esetben is csak unalmasnak mondható, arra rögvest rájövünk, ha alaposabban a felszín alá tekintünk.
Pontosan ez a munkamódszer jellemzi Martin Popoff rockújságírót is. AC/DC-szakértőinek seregével egykori cselekményeket és mellékszálakat boncolgat, hogy megragadja az elmúlt négy évtized legemlékezetesebb és legnépszerűbb rock 'n' roll bandájának a lényegét.
Ez a Martin Popoff és csapata által Ausztrália legkiválóbb exportcikkéhez íródott, könnyed hangvételű szerelmes levél arra fog késztetni, hogy ismét elővedd azokat az albumokat, amelyekről azt hitted, hogy már betéve fújod, de még azokat a felvételeket is újra fogod hallgatni, amelyek annak idején nem hagytak benned mély nyomot. A kötetlen beszélgetések a fellépésekről, a színpadon kívüli, privát fotók és emléktárgyak visszarepítenek abba az időbe, amikor először hallgattad a sztereó lejátszó fölé görnyedve az albumot, előre- és visszatekergetve a dalokat, azt figyelve, hogy mit is csinál Angus abban a bizonyos huszonnyolcadik másodpercben.
Tölts hát magadnak valami ütőset, és vágj bele! Koccints ezzel a tizennyolc elkötelezett Accadacca-fanatikussal, akik közül mindenkinek megvan a maga története arról, hogy miként is váltak rögeszmés rajongóvá.
