Fekete-Afrika múltjának megismeréséhez ez ideig kevés olyan felfedezés járult hozzá, „mint amilyenek beragyogják más kontinensek régészetének történetét. A felfedezők nem botlottak eltűnt városok romjaiba a trópusi erdőben, s kevés régészre mosolygott rá a jószerencse, hogy feltárhatta ismeretlen népek kincseit. A Szahara sivatagjától délre több mint kétezer évvel ezelőttig nem volt egyetlen állandó település sem. Az afrikai királyságok csak körülbelül az utóbbi ezer év folyamán alakultak ki. Ez a rövid időtartam magyarázza azt is, hogy miért oly élő és valóságos napjainkban a kulturális folyamatosság a jelenkori afrikai társadalmak és a korábbi királyságok között. A királyi udvarokban állandóan számon tartott dinasztikus genealógiák a múlt emlékezetét táplálják. A mítoszokban újra és újra elmondják, a rítusokban, táncokban, az ünnepeken megelenevítik az ősök hősi cselekedeteit. A történeti események, a háborúk, a hódítások és népvándorlások beleivódtak az emberek emlékezetébe, és még intézményesült testületek is szakosodtak arra a feladatra, hogy elsajátítsák és az egymást követő nemzedékeknek átadják ezt a tudást…”
A tudományos érdeklődést a fekete földrész tanulmányozása iránt csupán a 19. századi európai felfedezők keltették fel; ők halmoztak fel elsőként valóban hiteles ismereteket. Peter Garlake azonban lehetőségei szerint szinte mindent számba vesz átfogó, történelmi ismeretanyagban gazdag, olvasmányos könyvében: helyi, afrikai források, görög, arab, portugál utazók feljegyzései, jeles Afrika-kutatók – köztük Frobenius – ásatásai és a modern technikai eszközökkel végzett régészeti feltárások eredményei alapján ismerteti a földrész múltját. A kutatások története mellett pedig összefoglalja mindazt, amit a mai napig tudunk az i. e. 6000 körül élt első fazekasokkal és földművesekkel kezdődő, a vaskoron átvezető és az i. sz. 1500 táján kialakult, szilárdabb királyságokig terjedő időszakról.
A gazdagon illusztrált kötetben az önálló fejezeteket alkotó képes történetek többek között a núbiai királyok által i. e. 67-ben alapított főváros, Meroé monumentális építészeti emlékeit, Nagy Zimbabvét, a leglátványosabb afrikai régészeti lelőhely romjait, valamint Ife és Benin szobrászatát mutatják be.
