A G6H6 teljesen új hang a magyar irodalmi palettán. Jövőbe ágyazott, ám a múlton merengő, sírva kacagtató történetei tömör egyszerűséggel, mégis mély érzelmekkel állítják elénk az emberi élet megpróbáltatásait. A kisregény furcsa elegye a fanyar humornak, a kétségbeesett, halálra vált öniróniának. Magyarországon eddig még nem született ilyen mű. Nincs fölösleges fecsegés, ám vannak jelzésértékű, a titok leplét épp hogy csak fellebbentő gondolatok, továbbgondolásra késztető felvetések. Mind a mű stílusa, a leírás hangvétele, mind a szerkesztés módja különleges.
