„Ahhoz, hogy az ember megértse az állatokat, először önmagát kell megértenie.” – Buddhista mondás
Laurel Braitman kutyája, Oliver súlyos szeparációs szorongásban szenvedeett, és egy nap kiugrott az ablakon: „öngyilkosságot” követett el. Noha életben maradt, az állapota nem javult. Miközben gazdája segíteni próbált rajta, eltöprengett: lehetséges, hogy egy állat az emberhez hasonlóan meg tud őrülni?
Laurel nekilátott összegyűjteni az „őrült állatokról” szóló történeteket. Rengeteget utazott, felkeresett több „problémás” állatot – tollait kitépkedő papagájt, kényszeresen köröző delfint, depressziós majmot –, beszélt gondozókkal, állatbefogadókkal, neurológusokkal, pszichológusokkal. Gyakran szívbe markoló történetei, miközben felelősségre intenek az állatok iránt, az ember és az állat pszichés világa közötti összefüggésekre próbálnak fényt deríteni.
Az állatok, érvel a szerző, velünk egyenrangú „lakói” a természetnek, s miközben a viselkedésüket tanulmányozzuk, önmagunkat is jobban megértjük.
Laurel Braitman (1978) amerikai tudománytörténész. Írásait többek között a The Wall Strett Journal, a The Guardian és a Pop-Up Magazine közli. Könyvéről egy sikeres TED-előadásban is beszélt. A kaliforniai Sausalitóban, egy lakóhajón él.
„Az Állati őrültségek elbűvölő, szeretni való könyv. Árad belőle az állatok iránti együttérzés, és tele van elgondolkodtató történetekkel azokról az emberekről, akik segíteni próbálnak rajtuk.” – The New York Times
