Nem túlzás azt állítani, hogy a humanista, neolatin irodalom mellőzésével egy atlantisznyi terület süllyedt el a feledés óceánjában. Ebből az elsüllyedt szellemi köztársaságból érkezett játékos és komoly tudósítás ez a könyv, melynek sosem léteztek határai (hacsak az emberi fantázia és tudás végpontjai nem azok), társadalmi osztályai, minden egyes polgára annyit ért, amennyit tanult nyelve és tehetsége nyomott a latban.
A bőségszaru állítólag a csecsemő Zeuszt tápláló Amalthea nevű kecske szarvából született. Ilyen bőségszaru a latin nyelvű humanista költészet világa is, mely országhatárokon, nemzeteken átívelve ontotta javait, és táplálta több századon át egy olyan szellemi köztársaság híveit, akik a világirodalom legelvetemültebb idealistáiként, szinte egy-egy anarchista hevével gyarapították egy olyan nyelv és kultúra irodalmát, mely akkor a legtöbb ember számára gyakorlatilag nem is létezett.
Csehy Zoltán kötete, ez a nagyszerű vállalkozás, 100 humanista költő gyöngyszemeiből nyújt válogatást, életrajzi és fordítói jegyzetekkel kiegészítve.
