Osztovits Levente (szerk.): Amerikai elbeszélők I-II. (A világirodalom klasszikusai)

Ez ​a két kötet az amerikai kispróza múlt századi születésétől a második világháborúig kalauzolja az olvasót. A válogatás tekintettel volt A világirodalom klasszikusai sorozat egészére is – így az ebben novellistaként önálló kötettel is szereplő Jack Londont itt csak három novella képviseli, mások – például Poe vagy Fitzgerald – esetében viszont az itteni művek mennyisége és minősége hivatott pótolni az önálló kötet kényszerű hiányát.

A kispróza fogalomkörébe az amerikai irodalomban szervesen beletartozik a hosszú elbeszélés vagy a kisregény. Nem egy jelentős szerző munkásságában ez a műfaj viszi a prímet (Crane, Melville, James, Wilder). Olyan alapművek tartoznak ebbe a kategóriába, mint a Billy Budd, A bátorság kokárdája, A csavar fordul egyet, a Szent Lajos király hídja, A nagy Gatsby, Az öreg halász és a tenger – egy ilyen átfogó, reprezentatív válogatás nem mondhat le róluk.

A rövidebb elbeszélés jelentős mesterei természetesen kisebb terjedelemben szerepelnek, mert három-négy novellájuk elegendő művészetük bemutatásához. Némelyikük úgyszólván a kortársunk, de aligha szorul bizonyításra, hogy pl. Faulkner vagy Steinbeck már életükben klasszikussá lettek, a három időrendben utolsó szerzőt pedig a jelenkori irodalomtörténetírás és irodalmi közvélemény avatja azzá. Nathanael West kisregénye mintegy önmagában alapozta meg a második világháború utáni groteszk realizmus (Malamud, Bellow stb.) kibontakozását. McCullers és O'Connor a déli hagyományt képviselik, Faulknerhez kapcsolódnak, de teljesen egyéni világot teremtettek esztétikailag makulátlan műveikben.