Gábor György könyve néhány esztendővel ezelőtt először angol nyelven látott napvilágot Torontóban és akkora sikert aratott, hogy Kanada számtalan közkönyvtárának mindegyikében megtalálható, rendesen nem a polcon, hanem a várakozási listán. Magyar dolgok iránt Kanada angol polgárainak érdeklődése csekélynek mondható, de Gábori sikere ennek ellenére könnyen magyarázható.
Kevesen élnek, akik a német nácik és a szovjet kommunisták ellen egyformán kiálltak és mindkét sötét hatalom kínzókamráit és haláltáborait, Dachaut és Recsket megjárták. Gábori önéletrajzi írásának fő érdekessége nem a Majestic szálló, illetve az Andrássy út 60 borzalmainak leírása, hanem szerzőjének jelleme. Gábori magától értetődőnek találta, hogy kamaszkorában náci tankokat röpítsen a levegőbe és kínzóinak mindig a szemébe mondta, mit gondol róluk, a teljes igazságot. A század borzalmait éppen ezért úgy élte végig, mint egy pikareszk regényhős a múltban. Alighanem ez a könnyedség és természetesség az oka a könyv kanadai maradandó sikerének.
Várható magyar sikerének még több indoka lehet. Elsősorban, hogy izgalmas olvasmány, vakmerő ember szerény vallomása és vonzó történelmi dokumentum, a történelmi dokumentumok nagyképűsége nélkül.
