Furcsa, felkavaró könyv, döntő jelentősége volt a sci-fi irodalom sorsának alakulására. Nemcsak azt érte el, hogy a sci-fik bekerültek az irodalom főáramába, hanem azt is, hogy e regény az 1960-as évek ellenkultúra mozgalma, a szabad szerelem és a semmi által nem korlátozott életmód jelképévé vált.
Valentine Michael Smith, az első Mars-felfedezők elárvult gyermeke a marslakóknál nevelkedik, egy expedíció hozza vissza a Földre. Bár amikor leérkezik, a húszas éveiben jár, Smith mintegy kisgyermekként mint ismeretlen világot ismeri meg a földi életet. Szembe kell néznie azzal a nagy feladattal, hogy megtanuljon ember lenni. Sosem látott nőt, és nincs tudása az emberi kultúráról és a vallásokról sem.
Smith a spiritualitásról és a szabad szerelemről vallott nézeteit terjeszti, és a Marson tanult pszichikus erőhatást gyakorolja. Idővel egyre több embert térít meg gondolkodásmódja, és messiás jellegű alakká válik, aminek igen nagy jelentőségű következményei lesznek.
A történet óriási szatíra emberi mivoltunkról, viszonyunkról a szerelemhez, a politikához, és mindenekelőtt a tételes vallásokhoz, amelyeket végletesen képmutatónak láttat.
Az a tény, hogy az olvasók reakciója nyomán több vallási mozgalom is keletkezett, bizonyára megrendítette a szerzőt, akinek üzenete mintha éppen annak erőteljes kifejezését váltotta volna ki, hogy az emberek vágyódnak arra, hogy legyenek próféták és eszmék, amelyeket követhetnek.
