„Hárman voltunk ebben a házasságban…” „Emlékszem, amikor Diana hercegnő szomorú, nagy szemekkel felnézett a kamerába és elmondta az immár hírhedtté vált szavakat, én pedig azon tűnődtem, hogy mi a csudáról beszél, és csodálkoztam, hogy lehetett ilyen hihetetlenül teátrális. Most pedig, hetekkel a saját esküvőm előtt pontosan tudom, hogy mire gondolt. Az egyetlen különbség, hogy nekem nem egy szeretővel, hanem, egy matriárkával van dolgom. Őszintén mondom, nem tudom eldönteni, melyik rosszabb.” Ha az ellentétek vonzzák egymást, Ellie és Dan egymásnak vannak teremtve. Ellie – egy elit londoni szállodalánc marketing menedzsere – ösztönember; a televíziós producer Dan pedig mindent előírásosan csinál. Ellie úgyszólván árva – tizenhárom évesen veszítette el az édesanyját, apjával szinte sosem találkoznak –, Dan felső középosztálybeli családja viszont nagyon is összetartó. Kezdetben Ellie végtelenül boldog, hogy befogadja a Cooper família, s amolyan megtalált anyaként öleli magához Dan anyját, Lindát. Ám csakhamar rájön, hogy Linda „anyáskodása” lényegesen tolakodóbb annál, amivel akár a legjobb meny is megbirkózhatna. Mi a csudáról beszélhet Dan naponta kétszer az anyjával? És Linda miért hívatja ki Ellie-t egy fontos megbeszélésről valami semmiség miatt? És hogyan lesz a tervezett bensőséges polgári esküvőből királyi mennyegzővel vetélkedő, estélyi ruhás társasági esemény? És mi lesz, amikor megszületik az első unoka? Szórakoztató, megindító, tanulságos regény egy összetett és bonyolult kapcsolatrendszerről, a fiús anyáról, aki nem hajkandó tudomásul venni, hogy egyszer csak nem ő a legfontosabb nő a fia életében… A Nők városa és a Férfiak városa után, az Anyósok városával lesz kerek a Jane Green megalkotta hiteles és ragyogó humorral megírt családi kör- és kórkép.
