Hackl J. Vilmos: Arab konyha

Nem ​tudok kellemesebb érzést elképzelni, mint a szemet kápráztató, vakító napsütés elől bemenekülni egy arab vendéglőbe, letelepedni a hűs árnyékot adó ősfák alá, a csobogó szökőkutat körülvevő asztalok egyikéhez. Azonnal és kéretlenül előttünk terem a jéghideg vizet tartalmazó ónkancsó, egy tálka pörkölt pisztácia vagy földimogyoró. Ha testünk-lelkünk már kissé megpihent – és csakis ekkor – fognak érdeklődni, hogy mit kívánunk fogyasztani. Ha meg akarjuk ismerni az arab konyhát, akkor feltétlenül rendeljük meg az előétel-egyveleget, a „mezzét”, ami 10-20 kis tálkában felszolgált ínycsiklandozó finomfalatból, többek között fűszeres hideg mártásokból,olajbogyóból, kaviárból, apró húsfalatokból áll; óhatatlan kísérője a lepénykenyér és a kis, lapos üvegben felszolgált ánizspálinka, az „arak”. bármilyen nehezünkre is esik, csak csínyján kóstolgassuk az ízelítőket, mert a tulajdonképpeni ebéd még el sem kezdődött. Ha étvágyunkat kellően felcsigáztuk, válasszuk ki a főfogást. Dúskálhatunk a legkülönbözőbb módon elkészített húsok, szárnyasok, halak között, feltárulkozik előttünk az arab konyha hihetetlenül bőséges választéka. Ne siessünk azonban az evéssel, mert bűn lenne kóstolatlanul hagyni valamelyik arab süteményt vagy édességet, nem is beszélve a páratlanul ízletes gyümölcsökről, és az ebédet megkoronázó szívet is megdobogtató – beduin módra készült feketekávéról.