„Segítség!”
Arthur azt hitte, elájul, mihelyt elolvasta az üzenetet a rízsszemen, amelyet a postás pók hozott: „A villangók veszélyben vannak! Egy másodpercet sem vesztegethetünk!”
Arthur apja ekkor döntött úgy, hogy korábban indul, mint tervezték. Máris ott türelmetlenkedett a kocsija kormányánál.
A fejvesztett Arthurnak annyi ideje maradt, hogy szóljon nagyapjának, Archibaldnak: ő talán tehet valamit… Ám a gondolatát sem bírta elviselni, hogy Holdviola halálos veszedelemben forog. Kutyája, Alfréd cinkosságával megszökött a szülői felügyelet elől, vissza a nagyszülői házba, ahová késő éjszaka érkezett.
Hamarosan itt az éjfél, a végzetes óra, amikor a holdsugár telibe találja Archibald távcsövét, és megnyitja az átjárót a villangók világába. Sajnos, elővitorlázik az éjszakából egy felhő, és mindjárt eltakarja a holdat…
