Szigeti János: Az áruló fémhenger (Egy tiszt a kémközpontból 3.)

Az ezredes és csapata folytatja munkáját; ezt a címet is adhattuk volna e könyvnek, hiszen ez nem más, mint az 1977-ben és 1978-ban a Kossuth Könyvkiadó és a Zrínyi Katonai Kiadó közös gondozásában Szigeti János tollából származó „Egy tiszt a kémközpontból” és a „Kémek egymás között” című kötetek folytatása.

Folytatás, de egyben teljesen önálló alkotás, legfeljebb a szereplők egy része azonos. Ugyanúgy, mint az előzőkben, a szocialista elhárítás és a felderítés területéről emel ki tanulságos eseteket. Időben szélesebb sávot fog át, 1946-47-ből, valamint az ötvenes évekből veszi témáit. Ilyen módon jobban érzékelhetjük nemcsak a kor változásait, hanem az alkalmazott módszerek fejlődését is.

A szerző az egyes epizódokban csak ott és annyiban tér el a valóságos történettől, amennyiben ez még 25-30 éves távlatban is indokoltnak mutatkozik. Mindez a kötet hitelességén nem változtat.

Jánosi, Kockás, Füredi, Bernát és társaik – az ügyek során ábrázolt nyomozók – valóságos személyek. Munkájukban a korai időszakban jól fellelhetők az ösztönösség jelei, de a tapasztlatok gyarapodásával mind tudatosabbá válik tevékenységük.

Ez a tudatosság időközben az ismeretek bővülésével, a hivatásszeretettel és a hivatástudattal párosulva különösen plasztikusan jelenik meg az ötvenes évek ügyeiben. Mind Ezt az érettebb helyzetet, a végbement fejlődést és annak hatását tükrözi.

Az események a múltba vezetnek vissza, ennek ellenére nemcsak érdekes és egyedi, hanem tanulságos olvasnivalónak is tartjuk a kötetet.