Kovács Júlia: Az árva Mariska napjai

„Ma ​már Juliska képzett, jóízlésű szobrásznő, nehéz volna felfedezni magatartásán, külsején, de akárcsak önkéntelen mozdulatán vagy álmaiban régi életének nyomait, de paraszti származása kiütközik abban, hogy virágokat nevel, s a legkülönfélébb állatokat gyűjti maga köré, meg abban is, hogy szeret és tud betegeket ápolni.” (Kosztolányi Dezsőné Harmos Ilona)

„Ami Juliskát illeti, Laci, összes ügyeimet odaadnám ez egyért, ha ez az egy az enyém lett volna. Jelentékeny és szokatlan, a bűbájos nőstény minden puhaságával. A furcsa és valóban nehéz életkörülmények hatása alatt egy kissé bolondos lett, de ez csak nem baj? Nagy mélységei vannak ennek a kis lánynak, aki igen csinos is. Betegségéből, ami erős nemi és anyai életnek hirtelen elvágásából eredt, úgy látszik, teljesen kigyógyult. Most sem él nemi életet, és ezért bizony a színe egy kissé szürke. Ez kiszínesedik még, ez még asszony lesz! Az Ottó dolog – az a benyomásom – úgy igaz, mint ahogy ő mondja. Ez az a nő – akármilyen különös legyen is –, aki nem kurva.” (Bródy Sándor)

„Kovács Júlia vidékről, paraszti sorból, árván maradva kerül a fővárosba, és egy bordélyház mindenes cselédjeként dolgozik, amikor Hatvany tartóssá váló kapcsolatba kerül vele – Bródy Sándor (elő)szavaival, „rátalál a ganajdombon a nagy értékre”. A találkozás valamikor a századfordulón történhetett, Hatvany alig húszéves ekkor, még az egyetemet sem fejezte be. Pályája épp csak elindult.” (Borgos Anna)