A spanyol barokknak, Cervantes, Lope de Vega, Góngora századának mifelénk kevésbé ismert óriása Baltasar Gracián. Pedig e kézikönyve a korabeli Európa egyik legolvasottabb műve volt, s a XVIII. században, Faludi Ferenc átköltésében nálunk is sikert aratott.. Modern kori újrafölfedezésében Schopenhauernek jutott fontos szerep: lefordította és jegyzetekkel látta el Gracián maximáit, melyek rá is hatással voltak. Az életbölcsesség kézikönyve ugyanis a világirodalom egyik legnagyszerűbb aforizmagyűjteménye, háromszáz, átlagosan tíz-tizenöt sor terjedelmű bölcsesség található benne. Ezek a barokk „hős” azzal a tökéletes, autonóm személyiség jellemzői, követendő életszabályait fogalmazzák meg szabatos tömörséggel, egyetemes érvénnyel. Gracián maximái sziporkázóan szellemesek, érzékletesek, helyenként a közmondások népi ízével-zamatával teljesek.
