Kálvin János: Az eleve elrendelésről

Kálvin János hatalmas méretű teológiai-elméleti munkásságával és egyházszervező tevékenységével a Luther által megindított reformáció továbbfejlesztője s annak egyik nagyszerű vezéregyénisége. Fő műve, az Institutio religionis Christianae, az egész reformáció szigorú immanens logikával felépített igen jelentős dogmatikai műve. A hatalmas kálvini életműnek ez olyan összefoglalása, amelyen szerzője egész életén át dolgozott, azt újra és újra átgondolta és kiegészítette. Az Institutió-nak jelentős szerepe volt nemcsak az egyház megreformálásában, de a feltörekvő polgárság társadalmi harcában is. Ez a polgárság eleinte a kálvini eszméket használta fel forradalmi ideológiaként. A XVI. században a kálvinizmus segítette a feudalizmus elleni küzdelmet, utat nyitott a polgári társadalom fejlődésének, majd végigkísérte azt történelmi útján. Különösen nagy hatással volt a magyarországi történelmi fejlődésre. Az Institutio dogmatikai rendszerében az Eleve elrendelésről szóló tannak meghatározott helye van. A latin elnevezéssel közismert „kettős prendestináció”, az isteni kiválasztás és elvettetés szigorú és félelmetes tanításáról maga Kálvin mondja: „Megvallom, szörnyű végzés ez.” Ez a „szörnyű végzés” (horribile decretum) a későbbi korokban a kálvinizmus legismertebb és legtöbbet vitatott tanításává vált. Teljes szövegét e kötetben a latin eredetiből újrafordítva közöljük. E tan keletkezésének társadalmi hátteréről, majd különöböző társadalmi hatásáról Kónya István tanulmánya tájékoztatja az olvasót.