Az 1976-ban elhúnyt Arnold Gehlen a XX. századi polgári filozófiai antropológia egyik legnevesebb képviselője volt. Az ember világban elfoglalt sajátos helyét vizsgálva nagy súlyt helyez az aktivitásra, az ösztönszerkezet és a tudatos ellenőrzés kölcsönhatására és a nyelv szerepére. Számos olyan kategóriát alkotott, amelyek termékeny kiindulópontokat szolgáltathatnak egy marxista filozófiai antropológia számára is. Ezek közül néhányat – például a „tehermentesítés fogalmát” – Lukács György is felhasználja öregkori Esztétikájában. Gehlen igen gazdag szaktudományos anyagra épülő filozófiai elmélete korlátai ellenére is jelentős dokumentuma a mai polgári törekvéseknek.
