Amikor 1944. március 19-én a német csapatok Pécset is megszállták, a Garai család mentességet élvezett a gettóba vonulás alól. Az akkor tizenhat éves András, barátai és szerelme után vágyakozva, feljelentette magát a hatóságoknál, és követte társait a pécsi gettóba. Ekkor, 1944 júliusában kezdődik az emlékirat. Garai András az átélt borzalmak közvetlen közelében, három hét alatt vetette papírra tanúvallomását, mely a visszatekintő emlékezés távolságteremtése nélkül sorakoztatja fel a szenvedéstörténet állomásait.
