Mary Westmacott: Az óriás kenyere

Agatha Christie olykor új vizekre evezett és Mary Westmacott álnéven finom rajzolatú, lélektani regényeket is papírra vetett. A titokzatosság homályából kibomló történetek főhősei látszólag hétköznapi emberek, ám mindegyikük életére elhallgatott igazságok terhe vet sötét árnyékot. Az izgalom lassú-lusta, majd egyre erőteljesebb fokozása nem kell, hogy gyilkosságig vigye a történetet; a krimi koronázatlan királynője hullák nélkül is sorsfordító konfliktus elé állít mindenkit.
Az új operaház megnyitója fontos társadalmi esemény volt Londonban, amelyen megjelenik a királyi pár is. A nyitódarab azonban megosztja a páholyok népét – azt suttogják, az álnév mögé bújó zeneszerző orosz származású, majd meg azt, hogy zsidó származású orosz. A szakma a jövő zenéjének tartja a zseniális művet, a szerző személyét illető igazságot azonban csak az operaház igazgatója tudja, aki kisfiú kora óta ismeri Vernont, a komponistát. Az ősi angol család utolsó sarjával életében a zene olyan erős hatalomnak bizonyult, amely tragikus választásra kényszerítette őt, de csak így lett képes arra, hogy megalkossa ezt a kristálytiszta remekművet. Vajon megéri az alkotó áldozata? Megéri a remekmű az emberi szenvedést?