A keleti filozófiák mindig is az élet bölcsességét keresték, minden élőlényt a maguk természetességében tekintenek a világ részének, ahol minden élő elvégzi a neki teremtett feladatokat. A fényűző palotákban élő aprócska kutyáktól pedig nem vártak – és ma sem várunk – mást, mint hogy gazdáik lelkét felvidítsák eleven, ragaszkodó természetükkel, bohókás megjelenésükkel, vidám játékosságukkal. A pekingi palotakutya, a japán chin, a Ihasa apso, a shih-tzu és a tibeti spániel napjainkban is pont azért népszerű, mert megmaradt annak, amiért császárok és lámák kedvelték: kis testben hatalmas szívvel élő, hűséges és pajkos kis kutyának.
