Közel három évtizede jelent meg Ungvári Tamás hajdanán úttörő vállalkozásnak számító, s nagy vihart kavaró műve, a Beatles biblia. A könyv – elérhetetlensége révén – lassan legendává vált, mint hősei: a négy (s az elmaradt ötödik) gombafejű liverpooli fiú, George, Paul, John, Ringo és Stuart. A Beatles-fiúk a pop-kultúra, amelynek máig első számú sztárjai, továbbvivői, és ihletői, noha nem megteremtői voltak, akiknek alakját emberfelettivé növesztette egy minden addigit felülmúló tömegőrület.
Mi ennek a példátlan népszerűségnek a titka, hogyan alakulhatott ki a zenekart és tagjait övező mítosz, kik és milyenek ezek az emberek, s hogyan viselik el azt a hatalmas nyomást, a Beatmániát, amelyben már nem lehetnek többé önmaguk, mert ők a Beatle-k? Kérdéseire az egyébként „faktoidoknak”, áltényeknek tartott hétköznapi események krónikaszerű felsorolásával és a hozzájuk fűzött bőséges, ironikus hangvételű kommentárokban keresi a választ a szerző, aki művét a tudományos monográfiák paródiájának szánta ("mivel a Beatles élete a világhír paródiája"), s egyben egyfajta kísérletnek annak bizonyítására, „hogy a kortársi hétköznapok erőterében olvasni meg kell tanulnunk; hogy a szellemi és piaci tünet-csoportok elidegenedett tényhalmazát rendbe illik raknunk”.
A kötet, amely főszövegében változatlan, egy epilógussal (Apokrif) és részletes diszkográfiával egészült ki, amely 1981-ig dolgozza fel a Beatles tagjainak külön munkásságát is.
