EGYSZER VOLT, HOL NEM VOLT…
FRANCIAORSZÁGBAN A NÉMET MEGSZÁLLÁS IDEJÉN.
Jókora balhé készül. Raine hadnagy, a Tennessee állam hegyvidékéről származó surmó embereket toboroz, akiket a németek később csak úgy emlegetnek majd: a „Brigantyk”.
Aki csatlakozik a különítményhez, az tartozik a hadnagynak száz náci skalppal, amit száz halott náci fejéről kell levágnia.
Totál dilis az egész bagázs.
Úgy tűnik, képtelenség elkapni őket, mintha valami jelenés lennének. A Harmadik Birodalom katonáit babonás vénasszonyokká változtatják. A nácikat zsidógyűlölő, őrült tömeggyilkosoknak tartják, akiket el kell pusztítani.
Hadd forduljon föl a gyomruk a rettegéstől. Mert az biztos, hogy rettegni fognak, miután megtalálják bajtársaik széttrancsírozott hulláit.
Eközben egy bújkáló zsidó lány bosszút forral a megszállt Párizsban. Vad ötlete támad: csinál a németeknek egy filmet, hogy abból megtudják, mekkora nagy arc ő.
A Brigantyk erről mit sem tudva szövetkeznek az angolokkal, és titkos akcióba kezdenek…
A nácik közé összehordott jókora adag dinamittal a sztori vége mindenképpen nagy durranás.
Újabb őrült, jellemzően tarantinós katyvasz: világháborús western, családi bosszúval megspékelve. Mintha A piszkos tizenkettő és a Volt egyszer egy Vadnyugat motívumai keverednének a rendezőtől megszokott vérgőzös és abszurd recept alapján.
Egyszerűen kihagyhatatlan.
