„A Befejezetlen múlt nemcsak történelemkönyv, hanem a modern értelmiség állapotáról szóló esettanulmány is. Szerintem ezért van a jelen számára is mondanivalója. A párizsi szellemi életet ugyanis – túl az illúziókon és a realitással való szembenézés teljes elutasításán – ijesztő konformitás jellemezte, Az emberek nem azért hittek valamiben, mert önálló tudásuk volt róla, nem a saját meggyőződésük alapján álltak ki valamiért vagy utasítottak el valamit, hanem mert közösségük hitének ez felelt meg. A konformitás és a vele járó öncenzúra nem kizárólag a totalitárius társadalmak jellemzője. A mai New York vagy Madrid, Varsó vagy Isztambul, és persze Budapest is, ugyanúgy ki van téve a csordaszellem sodrásának, mint párizsi elődeik. Mi, akik helytelenítőleg tekintünk vissza az ötven évvel ezelőtti nyugati értelmiség rövidlátására, jól tennénk, ha tüzetesen szemügyre vennénk a saját nézeteinket, és megkérdeznénk magunktól, vajon milyen mértékben befolyásolja ítéletalkotásunkat a vágy vagy a tévhit. Szenvtelenül visszatekintve: a múlt mindig befejezetlen, azaz tökéletlen; de általában a jelen sem különb." Tony Judt
