Bellefleur: egy kastély, amely már kívülről szemlélve is meghökkentő, hiszen számtalan falával, tornyával, tornyocskájával és minaretjével úgy fest, „mintha lázálomban tervezték volna, amikor a képzelet túlszökken önmagán, és egyre lázasabb és mohóbb lesz…” Egy kastély, amelyben fennállásának 130 éve alatt egymást érik a furcsábbnál furcsább események. Valaki bezárkózik egy szobába, és nyomtalanul eltűnik; valaki lemegy a pincébe, és többé nem kerül elő, egy óra visszafelé jár; egy tükör néha nem egészen tükörképet mutat… de mindez nem is olyan meglepő, hiszen itt élők és holtak „élnek” egy fedél alatt. Bellefleur: egy család, az újvilágba áttelepült XVIII. századi francia arisztokrata, Jean-Pierre Bellefleur leszármazottai egy család, amelyben gyakoriak a végzetesen szerencsétlen frigyek, gyakoriak az „érdekes halálesetek”, egy család, amelynek tagjai a pénz, a hatalom, a politikai karrier, a lovak, az autók, a kártya, az ital, a vadászat, a fogadások, a bosszú megszállottai. Van köztük gyilkos és költő, szent életű aszkéta és gyerek-zseni, mások és mégis hasonlók. Összeköti őket a Bellefleur-vér. A Bellefleur-bosszú, a Bellefleur-átok.
