Nelio Biedermann: Lázár

„A sötét erdő szélét még mindig egy kimúló évszázadból megmaradt hó borította, amikor Lázár Lajos, a vízkék szemű, áttetsző gyermek először látta meg azt a férfit, akit annak halála után is apjának tekintett.”

Minden elkezdődik, még a vég is. Lázár Lajos születésével, az erdei kastély falai között, beköszönt a 20. század, amely örökre megváltoztatja a Magyarország déli részén élő Lázár bárók régi életét. A Habsburg Birodalom bukásával felbomlik a régi világrend, széthullik a nemesség és az elhallgatott családi titkokkal terhelt látszólag biztonságos jólét is: Sándor, a tekintélyes családfő, szégyelli fia különcségét; Ilona, visszataszítónak találja kisöccsét; Mária, a gyönyörű édesanya, retteg, hogy valakinek feltűnik a kísérteties hasonlóság gyermeke és a két hete elhunyt fiatal lovászlegény között, míg Sándor fivérét, Imrét, akinek túlvilági látomásait gyakran őrültségnek bélyegzik, egy közelgő katasztrófa víziói gyötrik.

„…akkor fogta fel, hogy minden megváltozott. A világ, amelyben megismerkedtek és elbúcsúztak egymástól, már nem létezett.”

A Lázár egy magyar nemesi család több generáción átívelő történetét és hanyatlását meséli el a viharos 20. századi események hátterében egészen 1956-ig. A fiatal svájci író egy új generáció friss hangja, regénye egyszerre modern és időtlen. A mű mesterien teremt atmoszférát: a családi rezidencia, valamint az azt körülölelő, baljósan sötét, mesebeli erdő élénken kelnek életre az olvasó előtt, miközben a regény finoman kikacsint Gabriel García Márquez és Thomas Mann világára.