A szerző – a koalíciós kormány volt politikai államtitkára – három és fél hónapot töltött előzetes letartóztatásban, a hírhedt Gyorskocsi utcában. Mindenki láthatta a televízióban és az újságokban, ahogy Szabadit veszedelmes bűnözőként bilincsben (bilincsekben) és pórázon kihallgatásokra viszik. Hogy aztán szabadságától megfosztva főleg arról faggassák: kivel ivott két pohár pezsgőt, kinek telefonált és kinek a költségére Vietnamból? Mindez azért is szokatlan, mert 32 éve nem tartóztattak le kormánytagot. Szabadi naplószerű írásában főleg ezt az időszakot és a börtön világát tárja elénk, de szó esik a közelmúltról, az Orbán-kormány és a földművelésügy hétköznapjairól, utazásokról, tárgyalásokról, a Kisgazdapártról, a Fideszről és a távlatos múltról is, a párhuzamokról. Politikai ügyekről, börtönhelyszínekről, foglyokról. És mindehhez kapcsolódva az ún. Szabadi-ügyről, amiről bár sokat írtak, keveset tudunk. A könyv témája és helyszínei miatt borzongató izgalmakat tartogat az olvasó számára.
